Elég furee-n indult ez a túra, ugyanis Norbival a szerviz előtt találkoztunk, mert aznap egyszerre "adtuk le" szóló járgányainkat egy kis utómunka céljából és úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk a nap további részét... Elindultunk tehát Kamaraerdő felé, s annyira belefeledkeztünk a tekerésbe, hogy az első kép már a végállomáson készült. Amúgy Kamaraerdő irányába csak egy pihenőhelyünk van, mégpedig a Lánymányosi hídnál. Több nem is szükséges, hiszen az odaút mindössze 18,6 km. 
Beálltunk a szemerkélő eső elől, ami olykor esett, olykor nem... Annyi mázlink volt, hogy csak szitálás volt...ekkor még. 
A nemrég felépített kamaraerdei lakópark. Nagyon szép és vonzó hely, de ugyanakkor többnyire gazdagok által lakott övezet. 
Sajnos mire elindultunk a kb. 10 perces pihenő után, eléggé fújt a szél, de legalább az eső mérséklődött. Elgurultunk gyorsan még a tóhoz és onnan indultunk el visszafelé, de előbb még pár képet készítettünk:) 
A résztvevők, azaz mi. Itt már láthatóak rajtam (bal oldalt) a fáradtság jelei, hisz ez a hétvége jó mozgalmas, de ugyanakkor tartalmas is volt. 
A híres kamaraerdei tó, melynek partja számos alkalommal adott már helyet számunkra nyáron és kora ősszel a piknikezésre:) Azt hiszem ezen alkalommal aligha ültem volna ki szívesen ide. Sebaj, lesz még jó idő!!!
Visszefelé a "sztrádától" a Lágymányosi híd-ig Norbi vette át a volánt, s közben próbáltam fotózni több, kevesebb sikerrel... Nagyon nehéz volt fotózni így menetközben, ilyen fényviszonyok mellett. Ekkor már esteledett, s még képstabilizátorral is ez volt a maximum amit ki tudtam hozni ebből a fotómasinából. (Nikon Coolpix S50C)
Nem sokkal a kép készítése előtt leszakadt a jobb első (alsó) villogónk, ami egy gyenge minőségű műanyag heveder miatt volt. Amúgy visszafelé a Kamaraerdő felé vezető úton folyamatosan tartottuk a 40 km/h-s sebességet, amin magam is meglepődtem, hiszen az út minősége nem éppen volt makulátlan...
Ismét a Lágymányosi hídnál (Dombóvári útnál) járunk, ahonnan hamar elüldözött minket az eső, ugyanis ekkor erősebben rákezdett...de ez talán látszik is. Ezt követően hazafelé nem a Népliget, hanem a BME felé mentünk egészen a Batthány térig. Addigra ugyanis már elállt az eső és kedvünk támadt pár kép készítéséhez.
Parlament az éjszakában. 
Ezek a képek önmagukért beszélnek:) Tehát no komment.
A járművünk (vagy ahogyan csak mi hívjuk: a 415-ös) műszerfala:D
Ez a felemás kiruccanás végül 41 km-esre sikeredett, melyről összességében úgy tudok nyilatkozni, hogy viszonylag szerencsésen megúsztuk. Mármint az esővel...
