Horn Volán Zrt. - ÚÚgy szeretném, úúgy akarom!

A Dózsa György út és a Tüzér utca sarkán találkoztak az 1. és 2. számú pilóták, hogy nekivágjanak ennek a még sosem járt útvonalnak. Első fotónk menetközben készült az aquincumi lakótelep felé vezető "sztrádán", ahol Norbi oly büszkén tolta neki a járgányt:)

A második és harmadik kép első megállóhelyünkön készült, ahol csak a kép kedvéért álltunk meg...:)

Budapest-Csobánka kijelző:) Egy képpel lejjebb Norbi várakozik rám és indulásra kész. Biztos azt mondogatta magában: "hagyd már azt a hülye fényképezést, csak menjünk már." :)

Budakalász Lenfonógyár megállóhelyre érkeztünk ami más esetben végállomás, de nem ezen esetben...és mit ad Isten: Van kürtőskalács 360Ft-ért!!! Nekünk se kellett több, azonnal vettünk:D

Fantasztikus a háttér nem? :) Magyarország én így szeretlek! :P

A zsákmány! Kürtős a javából. Fahéjas, diós és vaiíliás...hiába szükség van energiára:)

Egy utolsó hörpintés után indultunk tovább Pomáz felé. Innentől kezdve volt érdekes az útvonal, ugyanis nem jártunk még errefelé saját járművel.

Következő képünk Pomáz belvárosában készült. Szép hely, de az eljutás ide cseppet sem veszélytelen, hisz nagy a forgalom az úton és sajnos más JOBB útvonal nem létezik...

Az elkövetők: Tomi & Norbi - The Best Horn Volan's pilots!

Következő képeink már Csobánkán készültek, mely ugyanolyan lenyűgöző volt számomra, mint amikor először jártam itt kocsival.

Ezen az úton metünk fel még tavaly egy őszi gyalogtúrán.

A végállomáson. Ez a csobánkai buszfordulóban van, ahol asztalok és padok fogadtak minket legnagyobb örömünkre:) Szinte már rendszeres, hogy mindenhol érdeklődőkbe, kíváncsiskodókba "ütközünk" járművünk iránt. Itt sem volt ez másképp. A kb. 10 perces pihenő és egy kis fotózás után indultunk is visszafelé. Az út ide 30 km.

Jól megizzadtunk mire ide felértünk, ugyanis emelkedős a csobánkai behajtó után közvetlen az útszakasz. De megérte!

Ez a kép ismerős lehet Zoli haveroméknak, ugyanis 2008 őszén innen jöttünk le a kirándulás végeztével a kocsihoz:) Valahogy mindig úgy vagyok a helyszínekkel, hogy ha már egyszer jártam egy adott helyen, ellenállhatatlan késztetést érzek/érzünk arra, hogy azt bicajjal is bejárjuk:) Fantasztikus érzés, mikor egy ilyet sikerül is véghezvinni!

Végezetül visszafelé már csak a Coránál álltunk meg, ahol jó kis bringás alkatrészeket vásároltunk, valamint itt készítettük utolsó képeinket aznap. Nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy 2009-ben ez volt az első olyan túra, amelyre büszkék lehetünk azon túl, hogy a lehetőségeink korlátozottak voltak. Az időjárás nagyon jó volt és még bőven sötétedés előtt értünk haza. Az út 59,3 km-re sikeredett oda-vissza.

Elég furee-n indult ez a túra, ugyanis Norbival a szerviz előtt találkoztunk, mert aznap egyszerre "adtuk le" szóló járgányainkat egy kis utómunka céljából és úgy döntöttünk, hogy kihasználjuk a nap további részét... Elindultunk tehát Kamaraerdő felé, s annyira belefeledkeztünk a tekerésbe, hogy az első kép már a végállomáson készült. Amúgy Kamaraerdő irányába csak egy pihenőhelyünk van, mégpedig a Lánymányosi hídnál. Több nem is szükséges, hiszen az odaút mindössze 18,6 km.

Beálltunk a szemerkélő eső elől, ami olykor esett, olykor nem... Annyi mázlink volt, hogy csak szitálás volt...ekkor még.

A nemrég felépített kamaraerdei lakópark. Nagyon szép és vonzó hely, de ugyanakkor többnyire gazdagok által lakott övezet.

Sajnos mire elindultunk a kb. 10 perces pihenő után, eléggé fújt a szél, de legalább az eső mérséklődött. Elgurultunk gyorsan még a tóhoz és onnan indultunk el visszafelé, de előbb még pár képet készítettünk:)  

A résztvevők, azaz mi. Itt már láthatóak rajtam (bal oldalt) a fáradtság jelei, hisz ez a hétvége jó mozgalmas, de ugyanakkor tartalmas is volt.

A híres kamaraerdei tó, melynek partja számos alkalommal adott már helyet számunkra nyáron és kora ősszel a piknikezésre:) Azt hiszem ezen alkalommal aligha ültem volna ki szívesen ide. Sebaj, lesz még jó idő!!!

 Visszefelé a "sztrádától" a Lágymányosi híd-ig Norbi vette át a volánt, s közben próbáltam fotózni több, kevesebb sikerrel... Nagyon nehéz volt fotózni így menetközben, ilyen fényviszonyok mellett. Ekkor már esteledett, s még képstabilizátorral is ez volt a maximum amit ki tudtam hozni ebből a fotómasinából.      (Nikon Coolpix S50C) 

Nem sokkal a kép készítése előtt leszakadt a jobb első (alsó) villogónk, ami egy gyenge minőségű műanyag heveder miatt volt. Amúgy visszafelé a Kamaraerdő felé vezető úton folyamatosan tartottuk a 40 km/h-s sebességet, amin magam is meglepődtem, hiszen az út minősége nem éppen volt makulátlan...

Ismét a Lágymányosi hídnál (Dombóvári útnál) járunk, ahonnan hamar elüldözött minket az eső, ugyanis ekkor erősebben rákezdett...de ez talán látszik is. Ezt követően hazafelé nem a Népliget, hanem a BME felé mentünk egészen a Batthány térig. Addigra ugyanis már elállt az eső és kedvünk támadt pár kép készítéséhez.

Parlament az éjszakában.

Ezek a képek önmagukért beszélnek:) Tehát no komment.

A járművünk (vagy ahogyan csak mi hívjuk: a 415-ös) műszerfala:D

Ez a felemás kiruccanás végül 41 km-esre sikeredett, melyről összességében úgy tudok nyilatkozni, hogy viszonylag szerencsésen megúsztuk. Mármint az esővel...

Ezen vasárnap kora reggelén tesómmal, Dáviddal apámékhoz készülődtünk Gödre. Bár öcsém nem nagyon volt oda a korai kelés miatt, de végülis sikerült elindulnunk a tervek szerint 8:00-kor. Akkor még nem sejtettük, hogy aznap még bográcsolni is fogunk:) Első képünk a szokásos Káposztásmegyeri lakótelepen készült pihenés közben.

Dávid és én feszítünk a "long vehicle" mellett...:)

Tesóm itt a tea minőségére (amit Norbi hagyott meg) próbálja felhívni a figyelmet...:D:D

Következő megállóhelyünk Dunakeszi vasútállomás volt, ahol 5 perces pihenő és pár kattintás után tovább is álltunk. 

Dávid itt már bekapcsolta a rádiót, hogy utazási komfortja teljes legyen:)

...mindezek alatt apa hívott minket telefonon és közölte velünk a jó hírt: bográcsolás lesz! :)

Harmadik és egyben utolsó megállóhelyünk a "gödi kút" nevű megálló volt, ahol kellemes meglepetésben volt részünk: volt víz a kútban:) Ez azért meglepő, mert ilyenkor még nem szokott működni a téli fagy miatt.

Póz kép: Öcsém és én. Helyszín: gödi kút. Idő: 9:27 :)

Végezetül egy kép Göd végállomásról, (apámék háza) ahol érkezésünkkor már pirult is a hagyma a bográcsban. A bal alsó sarokban kishúgom, Petra motorozik:)

A visszaút is ugyanilyen sima volt annyi különbséggel, hogy két megállót is kihagyunk. Ami pedig a legfontosabb, hogy mindenféle műszaki hiba nélkül sikerült teljesíteni a kiruccanást:) Lényegében azok a képek, melyeket ezen alkalommal készítettünk és amik az oldal témájához kapcsolódnak jól sikerültek és kitettem ide. Ami a távolságot illeti pontosan 57 Km-t tettünk meg oda-vissza.

Végre elérkezett a várva-várt NAGY nap, amikor átvehettük járgányainkat 2009. március 21-én! Igaz, nem teljesen készültek el aznap a gépek, hiszen "otthoni felépítést" még igényeltek, de kárpótolt minket a régihez képest radikálisan más technika és külső. Itt még felfüggesztve, szerelés alatt látható a szervizben.

Alapvető változások például a villa, amely kormányról vezérelhető, levegős és alumíniumból készült. A váz maradt a régi, de akárcsak a villa, új (Ferrari vörös) fényezést kapott. A felnik kardküllősek és "akasztós" agyakkal rendelkeznek, ami azt takarja, hogy nem közvetlen az agyba vannak csavarozva a küllők.

Technikai oldalról nagy változást jelent az ún. Dualcontrol-os megoldás, amelynek jelentése, hogy egyben van a fékkar a váltókarral. Magyarán a fékkar le/fel való mozgatásával lehet sebességet váltani. Az ilyen megoldás hazánkban még nem elterjedt, elsősorban a rendszer borsos ára miatt. Elsősorban versenyzőknél fordul elő. Szembetűnő változás még a sárhányó, melyek pálcás rögzítésűek és könnyű fekete műanyagból készültek. 

Kényelmi szempontból nézve a kormánymagasság 5 cm-rel emelkedett a villa és az állítható stucni segítségével. Szivacsmarkolatok kerültek beszerelésre. Ami a külső gumikat illeti, a Swalbe Maraton Plus tipus mellett döntöttem, akárcsak Norbi kollégám. Ezek defektgátló futófelülettel rendelkeznek, melyek a rajzszögnek is ellenállnak. Azért ez bíztatóan hangzik:)

A két gép a szerviz előtt... (266 & C63)  Pompás látvány volt így látni őket zsír új állapotban, még így relítíve "csupasz" állapotukban is!

...és egy kép a szervizről...

Még aznap elkezdtem otthon a szerelési munkákat a gépen...:D Összességében egy örömteli szép napot zártunk, bár igaz hogy napzárta 23:00-kor volt, mikor ugyanis elfogott a kimerültség és a szerelés helyett az ágyat választottam:)

Magunk között már többször is felmerült a kérdés: vajon hogyan működhetnek, milyen kényelmesek, milyen menettulajdonságokkal rendelkeznek és mibe kerülhetnek ezek a járművek. Ezen kérdések megválaszolásának céljából elmentünk Budakalászra a Tanító utcába, ahol lehetőségünk volt próbára tenni a számunkra legideálisabb (alacsonypadlós:) fotelbringát a TW-Bents által gyártott Arrow tipust...

Az ilyen gépekről azt érdemes elsősorban tudni, hogy gyártásuk nagyon kis darabszámban történik és szinte csak megrendelésre hoznak. (Persze van kivétel) Az áruk ezért horrorisztikus... Ez a képen látható tipus a legolcsóbb a kínálat közül, pedig ez háromkerekű (Trike). A többi kétkerekű fekvőkerékpárok átlagosan olyan 5-600 ezer Ft körül mozognak, de akadnak drágábbak is... Na lényeg a lényeg, hogy ezt 300-ért kínálják és nagyon sok olyan dolog van benne, ami a hosszútávú bringásoknak kell (Nekünk) :D

Természetesen viszonylag "kedvező" ára még nem jelenti azt, hogy meg is fogjuk venni, de az erről szóló tárgyalások, egyeztetések és kalkulálások már folyamatban vannak:D Amit konkrétan ez a gép tud, az a nagyon jó kanyarstabilitás, hiszen nagy sebességnél sem kell attól félni, hogy felborulsz vele. Az első két 20'-os keréken lévő 2 db mechanikus tárcsafék meg azonnal reagál tökéletes biztonságot nyújtva:)

Nem megijedni, nem rokkantam meg:D A boltos srác meséli, hogy sokan elsőre rokkantnak hiszik ezzel az embert:) Erre nem tudtam mit mondani... A fékről még annyit érdemes tudni, hogy a fékkarokon van egy gomb ami kézifékként szolgál! Ülése iszonyatosan kényelmes pedig még a fejtámla sem volt itt felszerelve, de az árban az is benne van, úgy mint a csomagtartó. A váltó pedig a kormány két végén található, ami értelemszerűen és könnyen kezelhető.

A mérnökúr is egy jót tespedett a járműben, miközben alaposan szemügyre vette: "Vajon elég kényelmes lenne-e egy Balaton körüli körjáratra, ahol ebben kell majd aludni...? Hmm..." Nekem azért elárulta: "Just like this Brett!" Véleményem szerint ezzel lenne a legideálisabb a Balaton körül tekerni, mert így nincs gond a szállással és a kényelemmel. Természetesen azért a hagyományos szóló bringa is jó lesz erre, hisz ennek vételéről még nincs szó. Egy biztos: A hangulat és az élmény feledhetetlen lesz!! Ja és utánfutó mindenképp fog kelleni a sok élelemnek, pokrócnak és strandos kellékeknek:)

Hasznos és tanulságos kis tesztelés volt:)

Mivel még mindig nem készültek el teljesen szóló bicajaink, ezért az idei szezont a nagy (Pullmann) géppel nyitottuk meg, s kezdésként valami rövid kis távolságot céloztunk meg. Megdöbbenve tapasztaltuk utunk során, hogy szép napos az idő és a szokásosnál is melegebb volt:) Ezen felbuzdulva nekivágtunk Szentendrének...

Első pihenőnk (nem is mi volnánk...) a Cora volt, ahol feltankoltunk egy kicsit:D

Ezek után mint akik jól végezték dolgukat áthajtottunk a kb. 100méterrel odébb található Omszki-tó partjára, ahol gyönyörködhettünk a jeges tó látványában és a sósperec ízében...:)

Meglepően zöld volt itt a környék... "A természet lágy ölén..."

Norbert (Danny) kolléga tartja itt éppen műszaki pihenőjét. :D

Egész véletlenül itt szóba kerül a "Fűrész" téma...azaz mi lenne ha hirtelen a tó jegén teremnél bringástul és az beszakadna...ne folytassuk ugye? :DD   Nagy az Isten állatkertje tudjuk...vagy csak kicsi a kerítés:)

Ez a hely az a szakasz, ahol Szentendre kapujában kénytelen az ember lépcsőn keresztül cipelni kerékpárját. Rövid kis aluljáró tele graffitikkel...

Ez már Szentendre és a Duna. Felhő szinte alig volt. Kellemes táj.

Szentendre sátálóutcái. Mindig szívesen térek vissza erre a helyre:)

 Mindig újra és újra találkozunk ezzel a "hintós" bácsival, aki rendszeresen ha meglátja a fényképeződ lencséjét, melegebb tájakra invitál:D  Trükkös módon ismét lencsevégre kaptuk:)

Hírhedt Túró Rudi kedvelők vagyunk, ezért rögtön feltűnt ez a nem mindennapi méretű Pöttyös a falon:D Úgy is mondhatnánk: " Ennyire szeretjük!"

Szülinapra ilyen "tortát" kérünk! :)

...és nem utolsó sorban a túra elkövetői...

Egy kép a szentendrei "sztrádáról" ahol csak úgy hasít a gépünk! Eszi a kilómétereket. Hazamenet az új Megyeri hídon mentünk át, melynek során Káposztásmegyeren keresztül mentünk haza. A híd egyébként igen jól sikerült. Szerintem:)

Ez a kellemes út 59 km-re sikeredett oda vissza.

Megbeszélés útvonalról, megállókról és a várható visszaérkezésről...:)  De hol van Detti?!  :)

Hát igen...úticélunk egyértelműen látható:) 

Megérkeztünk a Csepeli híd előtti dunaparti pihenőnkhöz. Itt feltankoltunk, isteni volt Ági kakaós tekercse:)

A kissé hűvös és szeles idő sem tudta elvenni a Horn Volán Zrt. sofőrjeinek kedvét a túrától, ám ami inkább meglepett, hogy a "vendégek" is élvezték a tárát, annak ellenére, hogy ha rajtuk múlt volna, Kamaraerdő felé vették volna az irányt...dehát a szabály az szabály! Tilos módosítani:D

Picit nehezen akartak elindulni a lányok, de végül sikerült jobb belátásra bírni őket:) Eme kis pihenő után amint kiértünk a bringaút "sztrádás" részére, egy csöves-alkoholista táncára lettünk figyelmesek, amint az út közepén balettozva kis híján elgázoltuk, mert annyira billegális állapotban volt... Na nekünk se kellett több...elküldtük ahhoz aki megszülte:)

A csepeli hídon átkelvén még megálltunk a Szigetszentmiklósi Auchannál, aztán Csepelre hajtottunk, ahol egyesek a kelleténél jobban elfáradtak:)

Hmm...Ahogy nézem mások sem voltak épp a legjobb formájukban... A végén természetesen mindenki azt mondta hogy összességében tetszett neki a túra:) Vajon miért...:D

No azért a végére jómagamról is készítettem egy póz képet:) Hát nehogymár ne legyen...:D

A végállomás: Csepel Plaza!   

Kb. 20 perces pihenő után Garázsmenet volt a Népliget irányába.

Ugyan fotók nem készültek a további eseményekről:( de a Népliget után Ákos

első-hátsó defektet kapott... Szerencsénk volt, hogy ugyanez nem Csepelnél történt meg. Akkor az MATT helyzet lett volna:) Az út háztól házig 62,1 km volt.

Kamaraerdő egy igen vonzó és kellemes hely akár gyalogtúrákra, akár bicajtúrákra egyaránt. Pecások számára is igen csalogató lehet, hiszen egy igen csendes, békés horgásztó található ezen a helyen.

Az első és egyetlen megállóhelyünk a Lágymányosi híd, ahol kis evészet és szusszanás volt. Erre a kamaraerdei túrára 9-en mentünk el. Sok jó barát sok bicón is elfér:)

Kupaktanács...avagy communication a továbbiakról:)

Camping on Kamaraerdő.

Kaja, pia (és nem akármilyen) nők...:D  Szóval tudtunk élni. Kellemes volt az idő is. Háttérben ICS vilinger...

Norbi, Matyi és Panni "tankolnak".

Festői táj - Kamaraerdő. Csak a villamostípus rondít bele a képbe...

Sajnos vontatásra is sor került... Viszont a leleményesség, szakértelem és logika elve ezúttal sem hagyta cserben társaságunkat:D

Minden elismerést kiérdemelt Panni, aki életében először ült vontatott járműben és nagyon jól koordinálta az üzemképtelen járművet:) Azért persze ne felejtsük el Norbit sem a Horn Volán 2nd. sofőrjét sem, aki szintén kellett a művelethez!

Tamás és Zsófi a tandemen. Tamás a "vezérhajó" szerepét töltötte be a konvoj kíséretét illetően Norbival felváltva vezették a konvojt. Zsófinak nagyon ínyére volt a hátsó ülés kényelme:) Remélhetőleg így könnyebb lesz meggyőzni egy legközelebbi túra részvételéről:D

Utolsó kép visszafelé a Lágymányosi híd megállónál...

Kamaraerdő után Kunka nevű barátomék lakására hajtottunk Cinkotára. Az ottani pihenés után Zsófit hazafuvaroztam, majd ismért Cinkotára mentem, majd Norbiékkel együtt haza. A túra végül így lett 117,2 km.

Mindenkinek congratulations!!!

See next time!

Dunakeszi gyártelep immáron az őszi menetrendhez tartozik, hiszen nyáron nem sűrűn járunk errefelé, ezért mostanság beérjük a kisebb volumenű túrázásokkal is.

Indulás a Gidófalvy lakótelepről, ahol Norbi kollegát felvettem. Előtte még készítettünk pár indulási képet...

A jármű műszerfala:)

Start sztárfotók rólunk.

A szokásos első megállónk Káposztásmegyer.

Megérkeztünk Dunakeszi vasútállomásra. Kissé lepukkant az állomás épülete, de tőle jobbra viszonylag baráti látvány tárul elénk. Lenti képek...

Emlékmű ízléses növényekkel fűszerezve. No meg a gépünkkel:)

A pihenő után továbbhajtottunk, az innen mindössze 10 percre lévő Gyártelepre. Hosszabb túrák esetén Dunakeszi vasútállomás az első megállónk szokott lenni, de Gyártelep pont kiesik. Ezért döntöttünk úgy, hogy meglátogatjuk az egykor oly nagy távolságnak számító helyünket:)

Ez még nem Miami, hanem Dunakeszi Gyártelep:) Ezen a helyen nemrég még pusztaság volt, de azóta beépítették társasházakkal...

Dunakeszi Gyártelep, VÉGÁLLOMÁS! Köszönjük, hogy velünk utaztak! A viszontlátásra!

Rálátás a vasútra. A kb. 1 órás pihenő alatt ittunk egy keveset pár képet készítvén.

Volt pár gyönyörű családi és társasház, ahol nem lehet rossz élni...

Végezetül egy jó kép a járműről:) A túra 45 km volt oda-vissza.

A Hősök tere - Pár érdekes járgány is felbukkant a rendezvényen...

Bóhóc cycle...:)

Nagy tárhelyes Croozer tipusú utánfutó. (280)

Készülődés, gyülekezés a bringaemelésre, majd az indulásra.

Verdám (Gepida Alboin T500) "Hungarian style"

Összefutottam egy ugyanilyen tipusú géppel, de természetesen szerényebb felszereltségű volt, mint társaságunké:) Hiába...verhetetlenek vagyunk:D          Mivel egyedül mentem, ezért csak "az asszony hiányzik" a hátsó ülésről, ahogy mondták páran útközben:)

Egy másik 415...:)

Várakozik a két Gepida...

Voltunk egy páran...közben találkoztam egy-két ismerős arccal is:)

Bringaemelés!!!!

Visszaszámlálás az indulásig... Irány a Moszkva tér!

Immár a Moszkva tér este 20:00. Újabb emelés volt egy kis zenét követően.

Végezetül egy életkép a bringásokról, mely után nem sokkal garázsmenet volt számomra. Az út korántsem volt megerőltető, csupán 17 km volt.

Ezen a túrán először mentünk hárman egyszerre Vácra, valamint a tandemmel is.

 Első megállónk a szokásos Kápmegyeri pados pihenő. Rendszerint 5 perces pihi:)

Ez itt már Felsőgödön készült. Egy kis szusszanás... Jól néznek ki a gépek egymás mögött:)

Ismét verdáink pihenő közben. Csak úgy nézték az emberek...ezért érdemes élni:)

és végül Vácra érkeztünk, s a Dunapartról láthatsz egy felvételt...Békés, szép hely

Cirkáló a Dunán...

A jól megérdemelt piknikes pihenő...az időre sem lehetett panasz!

A híres, Kunka nevű barátom által oly sokszor emlegetett hidraulikus tárcsafék:D Egy ilyen fékkel felszerelt géppel menni igazán HYDRAtáló érzés...:))

Ismét egy "picnic életkép", a háttérben majális volt.

Készülődés hazafelé... Összességében egy tökéletes, mozgalmas napot zártunk.

Nagymaros felé első megállóhelyünk Káposztásmegyer volt, megszokott padjainknál:) Átlagos menetidő 40 perc idáig... 

Norbi verdája (még aktív fénykorában...:)  Ezután Dunakeszi felé mentünk.

Ez már Vácon készült egy reggelivel összekötött pihenővel fűszerezve, teljes felszereléssel. Van itt minden kérem...:)

Ez itt már Kismaros (parkoló) megálló, mely mellett a Duna látható. Szép csendes, békés hely. (Azért még nem Békés megye, az még várat magára, de ami késik nem múlik...:D 

Egy nem éppen szerencsés szögben sikeredett kép a sofőrökről.

A hírhedt Kismaros-Nagymaros közötti útszakasz, melyen rémálom lenne egy defekt vagy bármilyen műszaki hiba....se benzinkút, se vonat, se kuffantás...:) Ennek ellenére gyönyörű táj tárul elénk errefelé, mely igencsak fotogén.

...és egy pár fotó a résztvevőkről...

Végül Nagymarosra érkeztünk, ahol úri módra 3 pár 2400Ft-os sültkolbászt szoktunk vásárolni...:DD    (de az ár nem fedezi a kenyeret!)

Egy újabb (számomra) festői kép: Nagymaros hegyi telkei. Alatta a Dunapart és a visegrádi hegység látható. :)

Ez itt már Pick-nick a javából:) Amolyan korabeli NDK-s sátoros-piknikes fílinget ad...

My póz pictures in Nagymaros

Végül a nagymarosi "Ászok sarok" nevezetű büfé, ahol társaságunk törzsvendégnek számít ezen útvonalon:) A túra végül 117,5 km-re sikeredett (return)

Miskolc határában a Lillafüredi kisvasút átkelőjénél... Épp egy mozdony állta utamat:) 

Továbbhaladva egy "kis" emelkedő & kalória ledobása után a Lillafüredi Palotaszállóhoz értem, mely szépsége ellenállhatatlan vágyat keltett lencsevégem számára:)

A palotaszálló mellett jobbra közvetlenül eme festői táj tárul elénk. Hát nem gyönyörű? :)

Itt már Bükkszentkeresztre értem (hihetetlen sok emelkedő után) jól kifáradva. De megérte! Ez Bükkszentkereszt főutcája, jobbra a Borostyán vendéglő található:) (Gyerekkorom sok szép régi emléke kötődik a Bükkhöz)

És íme a mi kis "vigyillónk", mely sok-sok generáción keresztül családunk tulajdona. (Felújítás közben épp) Kiváló hely egy szalonnasütésre, kirándulásra és egy-két nap eltöltésére. Szeretem. Just like this!

Miklós Zrínyi street on Bükkszentkereszt.

"Miskolc-Bükkszentkereszt" menetjelző tábla on my bike... :)

Lelátás a völgybe...

Verdám

Községhatár jelző tábla...

Végül hazamenet Miskolc felé a kanyargós lejtőn:) A túra végülis 3 óra alatt teljesült oda-vissza, ami nem rossz eredmény ahhoz képest, hogy először jártam itt bringával.

Történetünk eddigi legmerészebb, leghosszabb és legnehezebb útunk elé néztünk 2008.08.25-én.  START/INDULÁS: Hajnali 2:00 Budapest XIII. Gidófalvy lakótelep. A legelső fenti kép már Nagymaroson készült hajnalban. Korábban sajnos fotózásra alkalmatlan idő volt még. Eddig mindössze Dunakeszin és Vácon álltunk meg. Itt már előkerültek a szendvicsek:) 

Ez pedig már a szobi rév. A "Bogi" komp, mely összeköti Szobot Pilismaróttal. 

Rekord időt futottunk, 3:55 perc alatt voltunk itt. Az alsó képen járgányunk látható a fedélzeten.

Az esztergomi 1 órás, reggelivel egybekötött pihenő után Párkány (Stúrovo) állomásra érkeztünk, ahol negyed óra elteltével indultunk Nánán keresztül Kőhídgyarmatra...

Ez már Zselíz (Zeliezovce) rendelőintézete, mely közvetlen a város határában van.

 Zselíz főutcája...

 ...és a Városháztér...kísértetien hasonlít a Hősök terére, leszámítva a szobrokat. Itt volt a végállomásunk, ahol egy órát pihentünk. 8:51 perc alatt értünk ide Bp-ről.

Szintén Városház tér. Szlovákiában jellegzetes jelenség a sok Karosa busz és a rengeteg Skoda. (Vajon miért...:)

A végállomáson... (127 km odaút)

 A telóm, mely "Zeliezovce"-t írt ki...persze a roaming bekapcsolása eszembe sem jutott...:)

Egy kis pihenő visszafelé Lekéren (Hronovce), mely az utolsó megálló Zselíz előtt. Itt természetesen már előkerült a KYR joghurt is...:D

Szobnál kompra várván alkottunk pár póz képet... (fenti & lenti képek)

 Végül Nagymaroson ejtettük meg utolsó képeinket, melyek talán a legjobb képek a túra során...:)

Végezetül a Párkány-Zselíz térkép, hogy nyomon követhető legyen ezen túra, mely 250,4 km-re sikeredett egy nap alatt! (2:00-20:18)

Ez a túra volt társaságunk részéről az utolsó 2008-ban, mely nemzetközi volt.

Gepida Alboin T500 lencsevégen... 

                                 The Persuaders - Wilde & Sinclair